Hosszú és fáradtságos munka előzi meg mindig ezt az időszakot, ugyanis éjszakába nyúlóan dolgozunk azon, hogy a kedves fogyasztó jövőre is átélhesse azt az örömöt és bizsergető érzést, amit mi is átélünk, amikor a végre valahára elkészült sört kóstoljuk és értékeljük, miután visszafejtettük a tartályba a fahordókból és sikeresen felkarbonizáltuk.
Számomra a Night Shift egyet jelent a hosszú éjszakázással, amíg megfőzzük a sört, aztán a hosszadalmas várakozással, amíg leerjed. Ezt még több várakozás követi, amíg a hordóban pihen, az örömhöz pedig semmi sem fogható, amikor mintát veszünk belőle és összehasonlítjuk az elméletben ugyanolyan sört, (a gyakorlatban az összes hordó kicsit más) és amikor ezeket a mintákat összeöntjük, hogy megnézzük milyenek „blendelve”, akkor egy vadonatúj sört kapunk, amiben megvan az a harmónia, amit mindig is kerestünk.
Ezt a rengeteg munkát még megfejeltük idén is a díszdobozokkal, amiket csakis kizárólag kézzel tudunk összerakni és megtölteni, tehát mindenki, aki nálunk dolgozik 100%, hogy érintkezett ezzel a sörrel valamelyik munkafolyamatában.
Természetesen ebben az évben is készültünk új ízekkel. Idén a mára ikonikussá vált Russian Imperial Stout és a csokis kávés Russian Imperial Stout mellett elkészítettük a főzde első baltik porterét is például. Finomhangoltunk a két alap Night Shiften, valamint négy teljesen új recepttel is lehet találkozni. Mindegyik sörön egy élmény volt dolgozni, agyalni, miként valósítsuk meg elképzeléseinket és mindegyikhez fűződik egy jó sztori, egy kellemes élmény.
A tényleges végterméket még csak nem is kóstoltuk minden esetben. Vegyük például a baltik portert, ennél a receptnél végre kipróbáltuk az úgynevezett double mash eljárást és ezzel megcsináltam szerintem életem eddigi leghosszabb munkanapját is.
A pastry stoutnál a fűszerek megfelelő adagolásának kikísérletezése volt kihívás, a barleywine-nál pedig a tonka adagolásának beállítása, hogy ne uralja a sört a fűszer, csak kellemesen támogassa meg az alapsört
