Weboldalunk használatával jóváhagyod a cookie-k használatát.

Brett Széria - Évek munkája egy palackban

Brett Széria - Évek munkája egy palackban

Vadélesztő - Hordóérlelés - Gyümölcságy - 0,75l kiszerelés. Lássuk mi a sztori mögöttük. 

Mindig nehezen veszi rá magát az ember, hogy valami olyanba kezdjen aminek hónapok múlva, vagy netán évek múlva lesz csak eredménye. Sokan azért nem kezdenek el edzeni (köztük én se), mert nem lehet azonnali eredményeket elérni. A sörfőzésben pedig az embernek különösen türelmesnek kell lennie, ugyanis egy sör lefőzésétől kezdve 2-3 hétig biztosat nehéz mondani a végeredményről. Sok főzet pedig még hónapokkal később is kerekedik, míg eléri végleges, tökéletes formáját. Hát ez a projekt hossza nem hetekben, hanem években mérhető. 

Az egész egy egyszerű recept ötlettel kezdődött, (ez mindig a legkönnyebb része szokott lenni), méghozzá, hogy készítsünk egy vadélesztős főzetet, és nézzük meg, hogy alakul az idő előrehaladtával. A főzet egy nagyon egyszerű árpa és búzamaláta alapra épült és saison élesztővel erjesztettük le, ehhez, amikor az erjedés végéhez közeledett, hozzáadtuk a Brettanomyces kultúrát, ami nagyon leegyszerűsítve egy vadélesztő, amely erjesztési tulajdonságaiban és ízjegyeiben mutat elsősorban eltérést a megszokott háziasított élesztőgombákhoz képest. Az oltást követően a cél az volt, hogy ez a kultúra fejezhesse be az erjesztést és adja hozzá különleges ízjegyeit a sörhöz.

A tartályban való erjedés során azonban a végeredmény még nem teljesen az az ízprofil volt, amit ettől a sörtől elvártunk, így egy további kultúrát hoztunk a képbe, a Pediococcus formájában. Ez gyakorlatilag egy tejsavképző baktérium, ami további savasságot tud külcsönözni a sörnek és ízben is kellemes változásokat tud hozni. 

 

 Hogy mi a hátránya ilyen kultúrákkal dolgozni? Elképesztően lassúak tudnak lenni. Emiatt ez a sör majdnem két évig pihent, míg egy olyan ízpofilt ért el amivel elégedettek voltunk. A sör ekkor került át 500 literes fehérboros tölgyfahordókba, hogy megkezdhessék további fél éves pihenésüket gyümölcs ágyon. Az egyik hordóba prémium szeder püré került míg a másik hordóban barack ágyon érleltünk. Egy igazi türelem játék volt kivárni míg kóstolható állapotba került ez a sör, de amikor belenéztünk a hordóba, és megláttuk mi formálódik a sör tetején, tudtuk hogy jól működnek a dolgok!

 Hát nem csodálatos? :) 

 Amit a képen láthatunk az egy úgynevezett "Pellicle", biofilm réteg, melyet háziasított sörélesztők nem, inkább vadélesztők, vagy ezesetben a pediococcus formál, és gyakorlatilag egy sejtek, fehérjék, polimerek által kreált vékony filmréteg, ahol az apró buborékok az alájuk szorult co2 által jönnek létre. Pontos okát, hogy miért alalkul ki a filmréteg nem tudjuk, de gyakorlati haszna a sör védelme lehet oxigén és más mikroorganizmusok ellen. Egy biztos, ennek látványa azt igazolta számunkra, hogy a sörben zajlanak a folyamatok, és a buborékok erjedési folyamatokat igazoltak számunkra. 

 

Természetesen a hordóérlelés elpárolgást és veszteséget jelent, így türelmetlenül vártuk azt az állapotot, amikor késznek nyilvántíthattuk a sört. Ez 2020 év elején el is érkezett, és úgy gondoltuk, nem szabad tovább várnunk, és le kell palackoznunk a sört. Mivel ez a sör egy különleges tétel, különleges csomagolást is igényelt. Hosszú tanakodást követően erre a pezsgős üveg formára esett a választás, amin bár egyenes felület nem található a címkének, formája mindenképpen tekintélyt parancsol. A palackozásnál a MONYO által bizosított dugózógépet használtuk, amiért utólag is millió köszönet, ez a kiszerelés a segítségük nélkül nem jöhetett volna létre. 

A sör azonban még nem állt készen. Azokat a palackozás előtt hozzáadott cukor segítségével egy újabb, ezúttal azonban az utolsó erjedésre kellett bírni, hogy a palackban formálódó nyomás segítségével a sör szénsavat nyelhessen el. Míg erre ismét heteket kellett várni, elkészülhetett a BALHÉ stúdió által alkotott címke nyomdai változata, ami a palack különleges formájának köszönhetően különleges méreteket is kapott. Ezt követően megtörténhetett a címkézés és a várva várt első hivatalos kóstoló. 

Az eredmény teljesen lenyűgöző volt, főképp azért, mert a két verzióról meg se tudtuk volna mondani, hogy ugyanannak az alapsörnek a gyermeke. A szedres verzió egy Rodenbach ihlette gyümölcsös flanders red jegyeit hordozta, óvatosan ecetes, gyümölcsbomba, tölgyfahordó és enyhe boros jegyekkel, és fantasztikus komplex ízvilággal. A barackos változat sokkal inkább hasonlít egy "American Wild Ale" kategóriára, ahol a brettanomyces megszokott gyümölcsös, kissé lópokrócos ízjegyei jobban előtérbe kerülnek, miközben a háttérben egy kellemes baracklekváros, gyümölcsös íz kerekíti le a sört. A karbonizáció egy kellemes, enyhén magas szinten van, ami tökéletesen illik a stílushoz, praktikusan pedig egy jó döntés volt, hiszen ezt a sört kitöltve illik fogyasztani, mely túl alacsony karbonizációnál azonnal elillanna. 

Mi elégedettek vagyunk a végeredménnyel, olyannira hogy az utánpótlás már készülőben is van. Reméljük Ti is így gondoljátok, várjuk a véleményeket, visszajelzéseket! :) 

    Varju Előd
(sörfőző mester)